Tagjaink, akikre büszkék vagyunk


A Reformkori Hagyományőrzők Társasága tagjai foglalkozásukat tekintve nagyon széles kört ölelnek fel. Van közöttünk asztalos, kőműves, de van építészmérnök is. Vannak kórházi ápolónők, de vannak természetgyógyászok is. Szállodavezetők, turisztikai menedzserek, tanárnők, közjegyzők, cukrászok, jogászok … és hosszan sorolhatnánk gazdag ismerettárunkat. Mindenki legjobb tudásával járul hozzá Társaságunk fejlődéséhez.

Vannak olyan tagtársaink, akikre kiemelten büszkék vagyunk. Az alábbiakban az ő munkásságukat és hobbijukat mutatjuk be.

Dőry család

A Dőry család és Balatonfüred

A Sopron vármegyéből származó népes család tolnai ágának tagjai már 1830-as évek közepén is megfordultak a füredi fürdőn. A Tolna vármegyei Szenttamáson lakó jobaházi Dőry Imre (1803–1880) táblabíró 1835 júliusában, majd 1836-ban, és 1837 júliusában – augusztusában vendégeskedett itt. 1836. augusztus elején jobaházi Dőry Gábor (1803–1871) az apátsági vendégfogadóban szállt meg. 1836. július 28-án Dőry Miklós (1804–1863) részére is állítottak ki számlát. A fürdői panaszkönyvben az 1836-os észrevételek aláírói között olvasható Dőry Gábor és Dőry Imre neve.

A Dőry Lajost ábrázoló kép eredetije magántulajdonban van.

1841-ben – az apátság által kiadott fürdővendég névsor tanúsága szerint – június 19-én, majd július 22-én a füredi gyógyfürdőre érkezett jobaházi Dőry Imre táblabíró, július 21-én jobaházi Dőry Lajos táblabíró, majd augusztus 3-án Dőry Mária, a leányával. Elképzelhető azonban, hogy a Pécsett lakó hölgy esetében csupán névazonosság áll fenn, mert nincs feltüntetve a nemesi predikátum (előnév). Annyi bizonyos, hogy nem Dőry Lajos Ádám (1814–1867) nevű testvérének feleségéről, született Róth Máriáról van szó, ugyanis egyetlen leányuk, Irén csak 1841 szeptemberében született meg.

A füredi nyaralót jobaházi Dőry Lajos Lőrinc Miklós táblabíró, Tolna vármegyei földbirtokos (Jobaháza, 1812. augusztus 14. – Budapest, 1878. március 3.) építtette – a bencés rendtől – az 1860-as évek közepén megvásárolt telken. Az építtető már 1868-ban tevekény részt vállalt a fürdő társadalmi életében.

„Vidéki tudósítások, Ba1aton-Füred, aug. 29. A Pesti Napló szerkesztőségének tisztelettel.

Hogy a „Hon” kétszeri tudósítója a balatonfüredi Lajosnapról későn kelt fel; azt maga eléggé igazolta a tények téves előadásával, mi a polémiát tovább húzni nem akarjuk, azért a tényt magát, úgy a hogy történt adjuk, a közönség ítélete alá, s ha még ez ellenében itt a t. tudósítónak megjegyzése lesz, azon esetben 190 résztvevő nevét, és bizonyítását egyenkint előszámlálni fogjuk.

Lajos napja előestvéjén Boronkay Lajos 14-ed magával a nagy teremben egy asztalnál névnapja előestéjét ülte, ez alkalommal, midőn már poharak ürítettek, sok jelenlévő Lajosért, és a szóba hozott Tarczy Lajos úrért is, az estebéd végével Tarczy Lajos úr poharat emelt szerinte a század legnagyobb Lajosáért is, erre Szalay Gusztáv azon megjegyzést tette, hogy nem úgy mint politicust érti, mire az illető egyszerűen azt válaszolta: nincs itt politica – ezen felköszöntést éljenezte mintegy 8 ember, mert a 14 közt 4 gyermek is volt; de a nagyközönség, mely a nagy teremben szintén jelen volt ebbe nem vegyülhetett, mert a nagy zene, és emberzaj miatt már a szomszéd-asztaloknál ülök sem érthették az .egyes felköszöntéseket, így a közönségre róni vagy 8 ember véleményét, több mint téves félremagyarázat.

Másnap reggel Dőry Lajos barátai felkérték a gőzhajó kapitányát, mivel Dőry a nagyszámú vendégeket egy díszebéd, estély és tánczvigalommal akarja megtisztelni, és kinek Füred társadalmi életére és csinosítására sok érdeme van, tegye meg azt, hogy midőn az egész közönség ünnepélyesen mulat; mozsaraztasson, erre a kapitány egyedül Dőry Lajos tiszteletére lődöztetett, ezt bármikor bizonyítani fogja; délben a díszebédnél, és este a tánczvigalmi vacsoránál felköszöntések csak a jelenlévőkért tétettek, s a mulatság egyedül társadalmi, és nem politicai jellemű volt. Ez a tény.

Mit csinál a minisztérium Füreddel, az sem ide, sem a „Hon” tudósítójának köréhez nem tartozik, de hogy a tudósító a füredi vendégek érzelmeit hamisan tolmácsolja, azt reá senki nem bízta, s ha arra számított, hogy hallgatással mellőzzük – csalódott!

A füredi vendégek megbízásából és nevében, Inkey Ádám.”
(Pesti Napló, 1868. szeptember 1., 1. oldal)

A nyaraló teljesen 1870-ben készült el. 1870 nyarán a földszinti termekben már rendszeresen rendeztek mulatságokat, hangversenyeket.

„Itt az Anna bál! A lakszobák egytől egyig el vannak foglalva; napról-napra kevesebb beteg és több egésséges ember érkezik. Majd mindennap van tánc, hol a vendéglő nagytermében, hol a Dőry-villában. Ez utóbbi helyen egy klub alakult. E klubnak eleintén nagyon sok ellensége volt: kígyót-békát kiáltottak rá. A füredi közönség korifeusai sem nézték jó szemmel ez újdonságot; nem hitték, hogy föl bírja élénkíteni a szunnyadozó társaséletet, s e balvéleménynek részben meg is volt a maga alapja. A Dőry-villa nagyon távol esik Füred központjától, s maga az épület egészen árnytalan téren foglal helyet. Mindamellett a kísérlet sikerült. Legalább van egy minden fürdőnek díszére válható társalgási hely, melyet a gazdag tihanyi apátság hosszú évek során át sem tudott létesíteni. Az épület föld szintjének három középső terme képezi a kurszalont; itt aztán hangversenyeket és táncmulatságokat adnak, melyek rendezésében Salamon A. úrnak van legtöbb érdeme.

Legújabban egy koncert van tervben a füredi színészek javára. Pártoljuk a művészetet! Persze, hogy a füredi színészek még a dilettáns nevet sem érdemlik meg, hanem ez mindegy! Németországban a legutósó chirurgus sem ül le a nélkül receptet írni, hogy meg ne villannék agyában: mily fontos összeköttetésben áll ő a mindenséggel; nálunk pedig nincs színész, ki midőn föllép, igényt ne tartana a „művész” címre. Helyesen! Füreden most elég jól mulat a világ, de én nem jól mulatok.

„Hogyan? – kérdheti az olvasó, – hát lehet oly élvezetes fürdőhelyen, minő B.-Füred, jól nem mulatni? Van, kit nem tud elragadni a sötétkék Balaton, az árnyas, zengő ligetek, az újonnan alakult Dőry kaszinó, melyet nők és férfiak egykép magasztalnak?” (Fővárosi Lapok, 1870. július 26., 697. oldal)

1871-ben Dőry Lajos a kaszinó tiszta bevételének egy részét az arácsi volt Széchényi-kastélyban működő Szeretetház javára ajánlotta fel. „Ami magát a társaséletet illeti, arról jelenleg nem sokat lehet írni. Mint hírlik, Dőry Lajos, ki villájának alsó termeit „kaszinódnak engedte át, e helyiség tiszta jövedelméből egy részt a közellevő „szeretetház” javára ajánlotta föl. Ha e kaszinó megalakul, mint megalakult tavaly, akkor hihetőleg élénkebb, s mozgalmasabb napok köszöntenek be Füredre.” (Fővárosi Lapok, 1871. június 28., 683. oldal)

„Kimutatás a balatonfüredi szeretetházra begyült adományokról. X. Közlés. Közvetlenül az intézeti pénztárhoz Füredre: … A bfüredi Casino jövedelme (N. Dőry Lajos ur által átengedve) 100 ft… Dőry Lajos 200 ft, … Budán, deczember 18-án, 1871.” (Néptanítók Lapja, 1872. január 11., 28–29. oldal)

1876 nyarán Dőry Lajos kirándulást szervezett Alsóörsre. „Pár hét előtt még minden vendég desperált, aki szórakozni jött. B.-Füredre. Az idő szeszélyesen viselte magát. Ború, verőfény, eső, szélvihar, rekkenő hőség oly sebes egymásutánban váltakoztak, mely a legangyalibb türelmet s a legangolosabb phlegmát is próbára tette. A múlt hét vége felé azonban állhatatosabb lett az ég s az éggel együtt a fürdői közönség kedve is derülni kezdett. Mindig nagyobb számmal tünedeztek fel a láthatáron az úgynevezett egészséges vendégek akik kór helyett életet szoktak hozni Füredre s egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy <<kicsiny nekünk ez a ház, kirúgjuk az oldalát!

Jobbaházi Dőry Lajos, tolnamegyei földbirtokos, ki minden évben gazdag áldozatokat hoz a fürdőközönség mulattatasára, vasárnap nagy kirándulást rendezett gőzhajón Alsó-Eörsre, Endrődi Sándor szőllejébe, mely mintegy félórányi távolságban Füredtől a legszebb parti pontok egyikén áll. A kirándulók lehettek valami negyvenen, mind férfiak, megannyian a legkitűnőbb kedvre hangolva. A Kisfaludy gőzös fellobogózva, ágyúlövések közt indult el esti 6 órakor a füredi kikötőből s csakhamar Alsó-Eörsön kötött ki, hol az érkező vendégeket a faluból a partokra gyűlő nép – halászok, menyecskék, legények, lányok – várták, s éljenekkel üdvözölték. Alig tette lábát a partra Dankó Gyula, a pécsi cigánybanda kitűnő prímása: megkezdődött a tánc s tartott körülbelül egy jó óra hosszáig. Akkor a vendégsereg a lobogó tüzek köré gyűlt, hol két óriási kasztrólban a pörkölt és halászlé készült Orbán Ignác füredi gyógyszerész felügyelete alatt, ki privát passzióból a vidék legnevezetesebb szakácsává képezte magát. Míg a bográcsok és kasztrólok sisteregtek, a nemzet bárója, Bizay sikerült dikciót mondva a kis tanya gazdájára, Endrődi Sándorra – utána ismét táncra kerekedett a nép, s a táncot versenyfuttatások váltották fel különböző jutalmakkal, – szóval a vendégek elé (kiknek nagyrésze városi emberből állt) e rögtönzött jelenetekkel oly kép tárult, mely eredetiség tekintetében ritkítja párját. A jókedv folyton fokozódott, emelkedett. Nemsokára elkészült a vacsora is s ezt ki-ki a maga kedve szerint költötte el, ki a pázsiton heverészve, ki meg a hordókból rögtönözve összeállított asztalnál. A pompásan sikerűit pusztai és halász-vacsorát számos felköszöntés fűszerezte; zeneszótól, víg daloktól harsogott az egész vidék s a minden tekintetben eredeti vigalomnak csak a hajnal vetett véget.

Volt másnap miről beszélni Balaton-Füreden! Dőry Lajos úr, e kirándulás tervezője és létesítője, valósággal felrázta a fürdő szunnyadó életét s érdemet tett rá, hogy a kirándulásban résztvevők e jó napért és vidám éjszakáért nyilvánosan is köszönetet mondjanak neki. – Ugyanez alkalommal Nagy Imre, a nemzeti színház derék tagja, annyira megkedvelte e kies vidéket, hogy az Endrődi Sándor alsó-eőrsi egyik szőllejét azonnal megvette és jövőre nejével: Benza Ida asszonnyal ott szándékszik tölteni a nyarat.” (Fővárosi Lapok, 1876. július 21. 776. oldal)

1878-ban meghalt az építtető, a paradicsompusztai birtokon levő családi sírboltban temették el.

„De, ahogy átalakult Füred a régihez képest, úgy, valljuk meg, közönsége is átalakult. S ha némi hiány érezhető: az nem egyéb, mint typikus, régi alakjainak eltűnése. A gavallér világ kedvesen könnyelmű lovagjai letűntek a színről és azokhoz a régi magyar nábobokhoz hasonlítható öreg urak is, kiknek sorát a jó <, a mindenki által becsült és szeretett Dőry Lajos két év előtt zárta be végkép.

Ki ne érezné meg itt az ő hiányát, s kinek ne jutna eszébe sajátosan eredeti alakja, melynél Daudet Alfonz híres nábobja sem lehetett eredetibb. Pazarul berendezett villája itt áll, de az is szomorú nélküle. Az ember sokszor szinte keresné – hol van, merre van az a jó, bőkezű Lajos bácsi, aki, mikor nagy kedve volt, meginvitálta az egész Füredet ebédre, vacsorára, színi előadásra, bálra s néha belekerült egy-egy napja 2000 forintba, többe is, és annak aztán olyan nagyon tudott örülni, mikor másoknak örömet szerezhetett.” (Fővárosi Lapok, 1879. július 4. 738. oldal)

A füredi nyaraló-épületet valószínűleg az idősebb fiú, Lajos (1850-ben született Paradicsompusztán) örökölte. Arra vonatkozóan, hogy a másik fiú, Jenő (1853-ban született Zombán) is kapott volna részesedést a füredi villából, egyelőre nem találtam adatot, de elképzelhető, hogy igen. A hat testvér közül csak ők ketten élték túl apjukat, Ádám (1852–1854), Albertina (1842–1842), Bódog (1844–1869), Hugó (1840–1866), Klára (1847–1870). A korábban elhalt testvéreknek a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint nem voltak utódaik. Az édesanya, báró Laffert Klára 1856-ban hunyt el. Bár Gyapai Nándor 1927-ben megjelent könyvében (A magyar vitorlásport története) azt írta, hogy 1892-ben, Stefánia főhercegnő (Rudolf trónörökös özvegye) látogatásakor Dőry Jenő az épületet a Stefánia Yacht Egylet rendelkezésére bocsátotta. Ebből az következne, hogy Jenő lett volna a tulajdonos. 1889 nyarán Dőry Jenő felesége gyermekeivel ellátogatott a fürdőhelyre, talán ennek hírét találhatta meg Gyapai, és ezért esetleg tévesen Jenőt vélhette a tulajdonosnak. Ebben az esetleg téves információban továbbá Gyapait megerősíthette az, hogy 1902 után valószínűleg tényleg Jenő gyerekeire szállt a füredi villa. [Részletesen lásd később.] A birtoklással kapcsolatos kérdések valószínűleg tisztázhatók lennének, de ehhez az épület / ingatlan tulajdoni lapját kell átnézni a balatonfüredi földhivatalban. Ez viszont ilyen rövid idő alatt nem volt megoldató. Megemlítem, hogy a rokonsághoz tartozó, de bárói címmel is rendelkező jobaházi Dőry Lajos (1824–1892) is többször megfordult a balatonfüredi fürdőhelyen. Továbbá felhívom a figyelmet arra, hogy a XIX. század II. felében egyidejűleg négyen is viselték a jobaházi Dőry Lajos nevet.

„A nyaralók közt kétségkívül a Dőry-villa látott legtöbb szép és jó napot. Míg az öreg Lajos bácsi élt, alig múlt el hét mulatság nélkül, az öreg úr mindig tudott valami firmát kitalálni, s a szerint gyűjtötte össze társaságát; – a legfényesebb zártkörű táncmulatságok, s a legexcentrikusabb férfivigalmak gyors egymásutánban váltották fel egymást; ő annyi jót s oly sok meglepetést szerzett a fürdői közönségnek, hogy nem csoda, ha most is hálával emlegeti nevét mindenki, a ki azokra a napokra visszaemlékezik. Nemrég – mintha azok közül a víg napok közül újraszületett volna egy, – ismét zajosak lettek a Dőry-villa termei, megérkezett az új háziúr, a boldogult öreg úrnak szintén Lajos nevű fia, s még azon az estén oly szép, s jókedvű társaság gyűlt össze nála, hogy esteli után kivilágos kivirradtig szólt a zene s folyt a tánc, mint méltó utóhangja az előtte való napon végigtáncolt Anna-bálnak. Es azóta mindig csak oly népes, csak oly kedélyes B.-Füred, mint az Anna-bál előtt. A júliusi közönséget augusztusi váltotta fel s jelenleg is el van foglalva minden szoba. Tombola, tánc szintén napi renden vannak.” (Fővárosi Lapok, 1879. augusztus 15. 907. oldal)

1902-ben meghalt mindkét Dőry-fiú, előbb február 3-án Újdombóvár-Tüskepusztán Jenő, majd június 2-án Budapesten az idősebbik fivér, ifj. Dőry Lajos. A füredi épület – tekintve, hogy ifj. Dőry Lajos a rendelkezésre álló adatok szerint nem nősült meg, törvényes utódai nem voltak – valószínűleg Jenő még polélő gyermekeire [II. Hugó (1878 – 1943), Margit (1880 – 1956), II. Jenő (1881 – 1934), szállt.

II. Hugó – Ivánka Ilonával (1887 – 1978) kötött házasságot 1909-ben. Gyerekeik:

Huberta (1910 – 1990) – férjhez ment 1946-ban, de tudomásom szerint nem lett gyereke.
III. Jenő (1912 – 1965) – kétszer nősült, kivándorolt, Argentínában halt meg, a II. házasságból (1957) 1958-ban született egy Ilona nevű leánygyermek valószínűleg Argentínában.
Edina (1914 – 2002) – a rendelkezésre álló adatok szerint nem ment férjhez, gyerek nem született.
Ilona (1915 – 2007) férjhez ment kétszer, a rendelkezésre álló adatok szerint nem született gyerek.
Hanna (1923 – ?) férjhez ment háromszor, a rendelkezésre álló adatok szerint nem született gyerek.
Margit (1880 – 1956) Fiáth Elemérrel kötött házasságot 1908-ban, a rendelkezésre álló adatok szerint nem született gyerek.

II. Jenő (1881 – 1934) Ivánka Etelkával kötött házasságot 1919-ben. gyerekeik:

Endre (1920 – 2000) kétszer nősült
I. házasság: Haydin Máriával (1924 – ?) 1944-ben, gyerek: Dőry Dénes (1945 – 1985), az USA-ban hunyt el.
II. házasság: Szolnoky Judittal 1956-ban, a rendelkezésre álló adatok szerint nem született gyerek.

Matild (1921 – 2007) két házasságot kötöttí
I. házasság: Fáy Miklós 1942-ben, 1959-ben elváltak.
Gyerekek: Fáy Endre (1943 – ?)
Fáy Jenő (1946 – ?)

II. házasság: Dőry Lajos (1903 – 1972) 1959-ben,
gyerek: Dőry László (1960 – ?)

Ádám (1923 – ?) házasság: Jeszenszky Éva Csillával (1924 – ?) 1947-ben.
Dőry Imre (1948 – ?) kétszer nősült, a II. ház.-ból:
Tamás (1982 – ?)

Dőry (III.) Hugó (1949 – ?) ház. Molnár Mártaval 1974-ben
Ádám (1977 – ?)
(IV.) Hugó (1978 – ?)

Dőry (IV.) Jenő (1951 – ?) ház. Dudás Eleonórával 1974-ben
(II.) Endre (1978 – ?)
Katalin (1980 – ?)

Dőry Éna (1957 – ?) ház. Patay Gézával 1978-ban
Patay Gábor (1982 – ?)
Patay Katalin (1984 – ?)

A Dőry-villáról

A füredi épület Gyapai Nándor szerint valamikor az 1910-es évek közepén a Baradlai és Szlávi család birtokába került, de az elnevezése az 1920-as évek közepéig Dőry ház maradt.

Az 1920-as második felében már Sacher penzióként emlegették egészen 1932-ig, de 1928-as Balatonfüred-fürdő térképen még a Dőry ház is megtalálható.

1934 nyarán „Dőry-penzió” néven reklámozták. „Balatonfüreden, Niederecker »Fogas« vendéglője, kerthelyiség. Kitűnő magyar konyha, fajborok, hetenként kétszer balatoni halászlé, halkülönlegességek. Vezetésem alatt álló Dőry-penzió szép tágas szobákkal, olcsó árak. Nagy park.” (Pesti Napló. 1934. július 30. oldal)

1936 nyarán már „Astoria penzió” néven hirdetik, ekkor vezetője Gyökér Mihályné. „Astoria penzió a fürdőtelen, kétpercnyire a gyógyfürdőtől, minden kényelemmel berendezett folyóvizes szobák. Fürdőszobák. Elsőrangú magyar, francia és diétás konyha.” (Színházi Élet, 1936. 24. szám, 3. oldal)

1936 szeptemberében meghalt Baradlai Jenő (eredetileg Steiner Aurél), a másik tulajdonos Szlávi Mór még 1924-ben elhunyt. Mivel Baradlai nem házasodott meg, az ingatlan testvéreire, özv. Szlávi Mórné Steiner Teodóra révén a Szlávi, illetve a többi testvér révén a Szenes (Steiner) és Lőwy családokra szállt.

Niederecker valószínűleg csak az 1940-es évek elejétől – a zsidótörvényeket követően – lett az épület egyedüli tulajdonosa. [Niederecker 1922-től volt bejegyzett balatonfüredi lakos, eleinte, mint borügynök és borkereskedő tevékenykedett, majd 1928 és 1934 között üzemeltette Füreden a Fogas vendéglőt. „Fogas vendéglő. Balatonfüred. Niederecker Ferenc vendéglője és étterme. Gyönyörű kerthelyiség. Kitűnő magyar konyha, szolid árak. A kirándulók kedvelt találkozóhelye, Bérautó-fuvarozó vállalat nyitott és csukott kocsikkal. Telefon: Balatonfüred 28.” (Budapesti Hírlap, 1928. július22., 19. oldal)].

1941 májusában nyílt meg a Dőry villában újra a Niederecker tulajdonában levő panzió.

A Dőry nyaralót 1950-ben államosították. Jelenleg magántulajdonban van.

Összeállította: Tóth Bencze Tamás
Formázta: Miklós Tamás
Balatonfüredi Városi Helytörténeti Gyűjtemény

További irodalom: Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. Balatonfüred, 2008. 126 – 132. oldal

Vetzl Mihály, az ácsmesterség őrzője

Vetzl Mihály tagtársunk, akit csak Misinek, Misi bácsinak hívunk, …


… évtizedek óta gyűjti saját szakmájának, az ácsmesterségnek és a nagyon közeli rokonságot mutató asztalos szakmának eszközeit.

Idén árilisban lehetősége lett a szívéhez oly közeli álló eszközök bemutatására a nagyközönségnek. Több, mint ötszáz szerszám, munkadarab és dokumentum tárta látogatók elé az ácsok, asztalosok, építészek munkáját a balatonfüredi református gyülekezeti házban nyílt kiállításon, amely 2012. április 13-27. között volt látható.

A kiállított anyagot családi körből az építészek eszközeivel is kibővítették. Több szakkönyv és kapcsolódó dokumentum is felkerült a falakra, köztük Vetzl Mihány 1958. április 11-én kelt ács-állványozó szakmunkás-bizonyítványa, huszonnyolc évvel későbbi kisipari mesterlevele és édesapjának 1928-as, Zircen szerzett kőműves segédlevele.

A szerszámokból nyílt kiállításon többek között régi kalapácsok, fűrészek, gyaluk voltak láthatók. A mestertől megtudtuk azt is, hogy a legtartósabb fa a tölgy, bár sokan a fenyőből készült asztalosmunkákhoz ragaszkodnak.

Szerszámai talán segítenek abban, hogy a fiatalok is jobban megismerjék a múltat, ezeket az emberekhez közel álló szakmákat.

Vetzl Mihály tagtársunk évtizedek óta gyűjti saját szakmájának eszközeit.

Misi bácsi szerszámai talán segítenek abban, hogy a fiatalok is jobban megismerjék a múltat, ezeket az emberekhez közel álló szakmákat.

Reformkor Magyarországon

A magyar történeti köztudat így nevezi az 1830-tól 1848 már­ciusáig tartó időszakot, mert ekkor  ...

Tovább

Tagjaink, akikre büszkék vagyunk

Vetzl Mihály, az ácsmesterség őrzője évtizedek óta gyűjti saját szakmájának, az ácsmesterségnek és a nagyon közeli rokonságot mutató asztalos szakmának eszközeit.

Tovább

Elérhetőségeink

Bármilyen kérdés esetén várjuk megkeresését, hívását elérhetőségünk valamelyikén.

Tovább

 

Séta a századok között

A hatodik alkalommal megrendezésre került Romantikus Reformkor, séta a századok között rendezvényen a Reformkori Hagyományőrzők csoportja kapta a legnagyobb tapsot a felvonuláson.

Reformkor.hu | Motor: WP | Sablon: Netstilus | Kinézet: K@tilla | Tartalom: Reformkori Hagyományőrzők Társasága

Felhívjuk a figyelmet, hogy az oldal „cookie”-kat (sütiket) használ. Fontos azonban tudni, hogy ezek semmilyen adatot nem tárolnak illetve küldenek az oldal látogatóiról vagy böngészési szokásairól, csak is az oldal használatát segítik. Weboldalunk használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. Ha mégsem szeretné akkor az internetböngésző beállításainak megváltoztatásával a sütik küldése letiltható!

Adatkezelési tájékoztató

2000 - 2024 © Reformkor