Blaha Lujza

(született: Reindl Ludovika)
(Rimaszombat, 1850. szept.8. – Budapest 1926. jan.18.)

Blaha Lujza <br>
A “nemzet csalogánya”
Blaha Lujza
A “nemzet csalogánya”

A “nemzet csalogánya”, családi nevén Reindl Lujza Rimaszombaton született 1850. szeptember 8-án. Apja Reindl Sándor, miután huszártisztként végigharcolta a szabadságharcot, Várai néven vándorszínésznek állt. Anyja Ponti Aloiza szintén színésznő volt.

Színészgyerekként vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel.
Apja 1848-as múltja miatt Várai Lujza néven játszott 1855-től 1857-ig, előbb Vácott Hetényi Józsefnél, majd Hetényi és Molnár György társulatánál Győrött, Debrecenben, Nagyváradon. A fiatalon árvaságra jutott gyermeket 1857-től gyámapja, Kölesi Antal nevelte, s 1866-ig az ő nevén szerepelt. Kölesi Lujzaként játszotta 1858-ban Győrött, Csabay Pálnál élete első felnőtt szerepét is.

1864 közepétől a budai Népszínházban lépett fel. Innen került Szabadkára, ahol megismerkedett első férjével, Blaha János karmesterrel, aki zenei továbbképzését biztosította. 1866-ban szerződött Debrecenbe. Itt indult karrierje, melynek első fontos állomásaként 1871-ben a Nemzeti Színház népszínmű-, operett- és operaénekesnek szerződtette. Ekkor már özvegy volt, de élete végéig viselte első férje nevét hálája jeléül.
A népdalok kedves, egyszerű előadása tette a “nemzet csalogányá”-vá. 1874-ben férjhez ment runyai Soldos Sándor földbirtokoshoz, akitől azonban viszonylag hamar, 1879-ben elvált. 1875-ben az akkor megnyílt pesti Népszínház tagja lett.1881-ben egy újabb házasság következett; báró Splényi Ödön vette feleségül. 1883-ban elsöprő sikerrel vendégszerepelt a Népszínházzal a bécsi Theater an der Wienben. 1884 és 1885 között Feleky Miklós társulatához csatlakozva a Várszínházban játszott, majd újra visszatért a Népszínházhoz.1893-ban Balatonfüreden villát vásárolt, ahol 1916-ig szívesen töltötte idejét. Élményeiről naplójában is megemlékezett . 1900-ban koronás aranykereszttel tüntették ki; 1901-ben kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjává , de azután is állandóán szerepelt a Népszínházban. Utolsó nagy színpadi siker 1908-ban volt Csiky Gergely operetté átdolgozott Nagymamá-jának címszerepében.


1910-ben visszavonult a színpadtól; búcsúelőadását a Nemzeti Színházban tartották, ahol a Tündérlak Magyarhonban című népies vígjátékban lépett fel, melyben 1871-ben debütált ugyanebben a színházban. Ezt követően már csak ritkán szerepelt.1911 – nyarán Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris c. népszínművének címszerepében lépett fel Balatonfüreden.

Utoljára 1922-ben lépett színpadra a Városi Színházban a Népszínház nyugdíjintézete javára rendezett jótékony célú előadáson Verő György, Török bíróné portája című alkalmi darabjában.

A magyar népszínmű, amelynek legkiválóbb tolmácsolója volt, a 70-es évektől kezdve az ő játékstílusát, egyéniségét – melynek fő ereje a játékossággal vegyülő érzelmesség volt – követve őrizte meg romantikus, stilizált és irreális jellegét. Kortársai és az utókor véleménye szerint is rendkívül jelentős szerepe volt Budapest szellemének magyarrá tételében, hiszen az ő varázslatosan kedves egyénisége által lett a Népszínház a pesti német színház diadalmas vetélytársává. A korabeli közönséget hamar meghódította könnyed játékával, humorával és kellemes énekével. A századvégi népszínművek híres primadonnája 1926. január 18-án távozott az élők sorából. Nevét azóta is számos tér, színház és utca őrzi.Egykori villáján – amely a róla elnevezett utcában áll Balatonfüreden – tábla őrzi emlékét. Neve összeforrt a népszínművel.

Reformkor Magyarországon

A magyar történeti köztudat így nevezi az 1830-tól 1848 már­ciusáig tartó időszakot, mert ekkor  ...

Tovább

Tagjaink, akikre büszkék vagyunk

Vetzl Mihály, az ácsmesterség őrzője évtizedek óta gyűjti saját szakmájának, az ácsmesterségnek és a nagyon közeli rokonságot mutató asztalos szakmának eszközeit.

Tovább

Elérhetőségeink

Bármilyen kérdés esetén várjuk megkeresését, hívását elérhetőségünk valamelyikén.

Tovább

 

Séta a századok között

A hatodik alkalommal megrendezésre került Romantikus Reformkor, séta a századok között rendezvényen a Reformkori Hagyományőrzők csoportja kapta a legnagyobb tapsot a felvonuláson.

Reformkor.hu | Motor: WP | Sablon: Netstilus | Kinézet: K@tilla | Tartalom: Reformkori Hagyományőrzők Társasága

Felhívjuk a figyelmet, hogy az oldal „cookie”-kat (sütiket) használ. Fontos azonban tudni, hogy ezek semmilyen adatot nem tárolnak illetve küldenek az oldal látogatóiról vagy böngészési szokásairól, csak is az oldal használatát segítik. Weboldalunk használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. Ha mégsem szeretné akkor az internetböngésző beállításainak megváltoztatásával a sütik küldése letiltható!

Adatkezelési tájékoztató

2000 - 2024 © Reformkor