A “nemzet csalogánya”, családi nevén Reindl Lujza Rimaszombaton született 1850. szeptember 8-án. Apja Reindl Sándor, miután huszártisztként végigharcolta a szabadságharcot, Várai néven vándorszínésznek állt. Anyja Ponti Aloiza szintén színésznő volt.

Színészgyerekként vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel.
Apja 1848-as múltja miatt Várai Lujza néven játszott 1855-től 1857-ig, előbb Vácott Hetényi Józsefnél, majd Hetényi és Molnár György társulatánál Győrött, Debrecenben, Nagyváradon. A fiatalon árvaságra jutott gyermeket 1857-től gyámapja, Kölesi Antal nevelte, s 1866-ig az ő nevén szerepelt. Kölesi Lujzaként játszotta 1858-ban Győrött, Csabay Pálnál élete első felnőtt szerepét is.

1864 közepétől a budai Népszínházban lépett fel. Innen került Szabadkára, ahol megismerkedett első férjével, Blaha János karmesterrel, aki zenei továbbképzését biztosította. 1866-ban szerződött Debrecenbe. Itt indult karrierje, melynek első fontos állomásaként 1871-ben a Nemzeti Színház népszínmű-, operett- és operaénekesnek szerződtette. Ekkor már özvegy volt, de élete végéig viselte első férje nevét hálája jeléül.
A népdalok kedves, egyszerű előadása tette a “nemzet csalogányá”-vá. 1874-ben férjhez ment runyai Soldos Sándor földbirtokoshoz, akitől azonban viszonylag hamar, 1879-ben elvált. 1875-ben az akkor megnyílt pesti Népszínház tagja lett.1881-ben egy újabb házasság következett; báró Splényi Ödön vette feleségül. 1883-ban elsöprő sikerrel vendégszerepelt a Népszínházzal a bécsi Theater an der Wienben. 1884 és 1885 között Feleky Miklós társulatához csatlakozva a Várszínházban játszott, majd újra visszatért a Népszínházhoz.1893-ban Balatonfüreden villát vásárolt, ahol 1916-ig szívesen töltötte idejét. Élményeiről naplójában is megemlékezett . 1900-ban koronás aranykereszttel tüntették ki; 1901-ben kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjává , de azután is állandóán szerepelt a Népszínházban. Utolsó nagy színpadi siker 1908-ban volt Csiky Gergely operetté átdolgozott Nagymamá-jának címszerepében.

1910-ben visszavonult a színpadtól; búcsúelőadását a Nemzeti Színházban tartották, ahol a Tündérlak Magyarhonban című népies vígjátékban lépett fel, melyben 1871-ben debütált ugyanebben a színházban. Ezt követően már csak ritkán szerepelt.1911 – nyarán Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris c. népszínművének címszerepében lépett fel Balatonfüreden.

Utoljára 1922-ben lépett színpadra a Városi Színházban a Népszínház nyugdíjintézete javára rendezett jótékony célú előadáson Verő György, Török bíróné portája című alkalmi darabjában.

A magyar népszínmű, amelynek legkiválóbb tolmácsolója volt, a 70-es évektől kezdve az ő játékstílusát, egyéniségét – melynek fő ereje a játékossággal vegyülő érzelmesség volt – követve őrizte meg romantikus, stilizált és irreális jellegét. Kortársai és az utókor véleménye szerint is rendkívül jelentős szerepe volt Budapest szellemének magyarrá tételében, hiszen az ő varázslatosan kedves egyénisége által lett a Népszínház a pesti német színház diadalmas vetélytársává. A korabeli közönséget hamar meghódította könnyed játékával, humorával és kellemes énekével. A századvégi népszínművek híres primadonnája 1926. január 18-án távozott az élők sorából. Nevét azóta is számos tér, színház és utca őrzi.Egykori villáján – amely a róla elnevezett utcában áll Balatonfüreden – tábla őrzi emlékét. Neve összeforrt a népszínművel.